HAJDÚSZOBOSZLÓ
Előre bocsátom, hogy a terv nem ez volt. Ezt a hétvégét Mariborban szerettük volna eltölteni, méghozzá síeléssel, de a szokatlanul enyhe időjárás következtében, változtattunk a programon. Némi keresgélés után ráakadtam egy akciós lehetőségre, amire azon nyomban lecsaptunk. Irány Hajdúszoboszló!
A nőnapi forgalom gyenge volt az utakon, így gyorsan haladtunk. Arra gondoltam, hogy ha már a Hajdúságba tartunk, akkor az első célpont legyen Hortobágy. Mezőkövesdnél lehajtottunk az autópályáról és az Egerlövő-Borsodivánka-Poroszló-Tiszafüred-Hortobágy útvonalat bejárva érkeztünk meg a pusztába. Ezt az útvonalat még kalandvágyból sem ajánlom senkinek, mert olyan rossz minőségű, hogy helyenként csak lépésben lehetett rajta haladni.
A látogató központ oldalában leparkoltunk az autóval, és frissítő sétára indultunk, a még erősen szezon előtti arcát mutató Hortobágyon. Persze a vásári portéka már kellette magát, de egyetlen múzeum, vagy tárlat sem fogadott minket, még a csárda is üresen árválkodott. A mozgás jót tett, az idő is csodaszép volt, így jókedvűen gurultunk tovább a fürdőváros felé. Miután elfoglaltuk a szállásunkat, a szállodasoron kerestünk egy hangulatos éttermet és megebédeltünk. A délutánt, egészen vacsoráig, a fürdőben töltöttük, ahol gyógyvíz, pezsgőfürdő és szauna segítette a felfrissülésünket.
A második nap reggelén futással ébresztettük a szervezetünket, majd a Nagyerdei Kúltúrpark felé vettük az irányt. Mesebeli komplexum ez, amelyben békésen megfér egymás mellett az állatkertbe látogató, a sportolni vagy szórakozni vágyó ember a természettel.
A szomszédban épül a Loki stadionja, amely ebben a környezetben úgy fest, mint E.T. űrhajója egy erdei tisztáson, de a helyiek a csodájára járnak, biztosan nagyon fogják szeretni.
Délután ellátogattunk a fürdő bejáratánál megrendezett kirakodó vásárba, ahonnan jókedvűen és egy fonott kosárral tértünk vissza a szállodánkba. Este megint a "vizisportoké" volt a főszerep.
Hazaindulásunk reggelén ismét kocogtunk egyet a friss levegőn, közben megcsodáltuk a tó és környezetének szépségét. Fontosak ezek a természet morzsák, mert a hétköznapokban elfáradó lelket rengeteg energiával látják el. Reggeli, kijelentkezés és indulás a helyi géptárba Mogyorós Józsefhez. Az interneten elérhető információk alapján nem voltunk felkészülve arra, amit láttunk. Mezőgazdasági gépek, traktorok, stabil motorok, szerszámok, műhelyek, autók, motorok és a legkülönbözőbb műszaki cikkek és eszközök elképesztő mennyiségben, a hozzájuk kapcsolódó kalandokkal és történetekkel, amelyeket személyesen a házigazda mesél el nekünk tárlatvezetés közben. Fantasztikus élmény volt, ezúton is köszönjük!
https://geptar.hu/#
Nem maradt más hátra, búcsút intettünk és már robogtunk is hazafelé a 4-esen. A navigáció szerint sokkal rövidebb az út erre, bár időben megegyezik az autópályással, de mi nem sietünk sehova, akkor nosza, majd szépen hazagurulunk kényelmes tempóban.
https://www.google.hu/maps/dir/Budapest/Hajd%C3%BAszoboszl%C3%B3/@47.5091526,19.193944,8z/data=!3m1!4b1!4m13!4m12!1m5!1m1!1s0x4741c334d1d4cfc9:0x400c4290c1e1160!2m2!1d19.040235!2d47.497912!1m5!1m1!1s0x474718f1cfb0d6ef:0x400c4290c1e1410!2m2!1d21.3965517!2d47.4435369?hl=hu
Nem így lett. Aki egy kicsit is ad a véleményemre, az soha, semmilyen körülmények között ne válassza ezt a főútat ekkora távra. A kelet-európai kamionos éppolyan agresszíven tör az életünkre, mint a magyar betyárok leszármazottja, aki kisteherrel fuvarozza a multik motyóját széles e hazában, nem tűrve az előzést, vagy bármilyen logikus, esetleg udvarias magatartást az utakon. A büfé-szakon végzett, nyakkendős, törtető üzletkötő forma jókat csatázik vele, ezzel tartva éberen a többi közlekedő figyelmét.
Szerencsésen hazaértünk, frissen, kipihenve, tele élménnyel és energiával, és már az újabb úticélon gondolkodunk itthon, mert olyan sok még a felfedezésre váró csoda ebben a parányi országban.