Az érzékek és az autózás világának találkozása
Mint tudjuk, a szépségről vitatkozni felesleges időtöltés, hiszen a minket körülvevő, mérnökök alkotta formák a maguk nemében mind sikeresek, esztétikusak, funkcionálisak, és egy sor egyéb, velük szemben támasztott követelménynek megfelelnek, tehát tökéletesek arra a célra, amire megalkották őket. Mégis, különböző színekben és méretekben készülnek azért, hogy valamelyiküket előnyben részesítsük. Hatnak az érzékeinkre, hiszen a fogyasztói társadalom tagjai az érzelmeikkel és nem az eszük diktálta érvekkel győzik meg saját magukat vásárlásaik jogosságáról.
Az autózás világában sincs ez másképpen. Gyerekkoromban, persze a fiatalok sokszor nyersen őszinték, határozottan kijelentettem, hogy melyik autó szép és melyik ronda. Ma már óvatosabban fogalmazok és inkább azt mondom, tetszik, vagy sem. Kialakultak egyéb kategóriák is bennem az idő előrehaladtával, ilyen a praktikus, vagy a műszakilag szép. Ezekről majd később, de most a szerelemről.
A szerelem az én esetemben egyértelműen a Pininfarina képviselte, lágy vonalakból és tökéletes arányokból építkező olasz stílus. A kupé forma, a hosszú orr résszel, a kecsesen emelkedő övvonal és a dundi far.
A formavilág funkcionális sajátossága, hogy az autó menet közben könnyeden siklik, nem érezzük sem a szerkezet súlyát, sem pedig a valós sebességet, mert szinte eggyé válunk a környezettel, az úttal, az átszelt levegő hullámaival. Végtelen nyugalom és lelki béke, amit egy ilyen autó vezetése közben érzünk.
Merőben ellentétes vonalat képvisel, ám hasonlóan sikeres a szintén talján Bertone. Az ék forma, a nagy méretű egyenes felületek, és kontrasztos élek robosztus összképet, álló helyben is dinamizmust, tömeget és erőt sugároznak.
Egy ilyen autó érezteti veled, hogy a fizika erői dolgoznak, érzed a kanyarokban, a féktávokon és a kigyorsításoknál is, hogy a te kezedben összpontosul a ménes irányításához a gyeplő.
Két teljesen ellentétes filozófiával megrajzolt sikervonal és mindkettő működik.
Jómagam szeretek elveszni a részletekben, ezért azokat a formákat részesítem előnyben, amelyek részletgazdagok. Nézzünk egy példát. Minden autó karosszériájának sarkalatos pontja formailag, az övvonal és az oszlopok találkozása, amely mindjárt kihatással van az üvegfelületek formájára és méretére is, tehát ettől függ, hogy mennyire lesz világos az utastér. Kellően összetett? Pedig semmi másról nem beszélünk, mint egymáshoz különböző szögben illeszkedő fém felületekről, amelyek statikailag rendkívül fontosak a szerkezet egészére nézve.
És mégis, íme a világ leghíresebb ilyen részlete, a hokiütő. 
A BMW azóta is tradicionálisan figyel a hokiütő meglétére a típusain, és a márkához hűséges vásárlók ezt el is várják tőle.
Szóval apróságok, amelyek rabul ejtenek. Hagytad már, hogy magával ragadjon a forma? Egy sárvédő ívet perceken keresztül nézve hallottad már, ahogy menet közben ott süvít a szél? Figyelted már a vízcseppet, amint a karosszérián végigfutva időnként felgyorsul, majd egy másik elemen lelassul? Simítottál már tetőívet egy mozdulattal az elsőtől a hátsó szélvédőig? Szagoltad már az abroncsodat egy jóleső tekergés után? Beszélgettél már őszintén az autóddal menet közben?
Szerelem, megszállottság, áhitat, tisztelet, és még sorolhatnám, de ha a fenti kérdések olvasása közben elmosolyodtál, akkor úgy is tudod.
O.k., a formát kiveséztük, jöjjön a szín. Manapság, amikor már a telefonjaink is több millió színt jelenítenek meg, akkor nehezen dolgozom fel, hogy az emberek fehér, fekete, vagy szürke autót választanak a legszívesebben maguknak. Mi a baj a valódi színekkel? Mondok példákat és döntsd el, hogy igazam van, vagy sem! Nálam az olasz sportautó vörös, az angol limuzin olajzöld, a francia városi törpe azúrkék, az amerikai izomautó pedig narancssárga, vagy padlizsánlila, ha pedig japán, vagy koreai, akkor szinte bármelyik pasztel szín jól mutat. Az igazsághoz persze az is hozzá tartozik, hogy vannak autók, amelyeket szeretünk fehérnek, szürkének és feketének, de ezeket az autókat már tudni kell viselni is. Az alpesifehér, az ásványfekete, vagy a titánszürke az én olvasatomban, és most fontos a sorrend, a BMW - Cadillac, a Mercedes-Benz - Lincoln, és az AUDI - Lexus párosok színei.
Mostanra ennyi, de jön a folytatás, hiszen az illatok és hangok még nem jutottak szerephez.
Köszönöm a figyelmedet, visszavárlak!
Cavallino