A görög-kaland II.rész Thessaloniki-Athen
Reggel még erősen küzdöttem a gravitáció ágyban marasztaló hatásával, így passzoltam a piac-túrát, de nem volt mese, hiszen délelőtt tízre már az autópályán kellett lennünk.
Ragyogó napsütésben vágtunk neki az ötszáz kilométer hosszú távnak, amelynek első látnivalója az Olümposz volt. A görög-mitológia szerint itt lakik a tizenkét isten. A csaknem háromezer méter magas csúcsokon megtelepedett hósipkák erős kontrasztot adnak a perzselő harmincöt foknak, amely próbára teszi az autónk klímarendszerét.
A görög autópályán semmi szükség extra megállásokra és pihenőkre, hiszen a félezer kilométer hosszú távon, mintegy tíz fizetőkapuval találkozunk. A kedvencem az a szakasz volt, ahol az útdíj megfizetése után háromszáz méterrel elfogyott a sztráda, és nem is tért vissza csak a következő kapunál, vagyis autópálya díjat fizettünk egy olyan szakaszon, ahol nem autópályán haladtunk, ráadásul a díjtételek egyszeri alkalomra vonatkoznak. Ahogy közeledtünk úti célunk felé, egyre izgalmasabbá és változatosabbá vált a táj, apró öblök, és tenyérnyi azúrkék foltok adtak ízelítőt a ránk váró szépségekből.
Aztán egyszer csak megpillantottuk Athént, a hárommilliós, nyüzsgő metropoliszt. A bevezető szakaszon már érezhető volt, hogy sűrű lesz a forgalom, de erre nem lehet felkészülni igazán. A követési távolságot teljesen újra kellett értelmezzem, mert nincs az a rés, ahová be ne férne bármi, ha akar, márpedig akar. Az autóversenyek repülőrajtjai előtti pillanatokat idézve haladtunk át a városon, ahol folyamatos a dudaszó, és bármikor, bárhonnan előbukkanhat egy motoros, természetesen mindenféle biztonsági felszerelést mellőzve.
Végül átrágtuk magunkat a csúcsforgalmon, és szerencsésen magunk mögött tudva ezerötszáz kilométert, megérkeztünk a nyaralásunk színhelyére. A helyi közlekedésről és egy csodaszép kirándulásról a következő részben olvashatsz.
Számítok a figyelmedre!
Cavallino