Rólam

Szerető szüleim és a hetvenes évek gyermekeként láttam meg a napvilágot a fővárosban. Egészen kicsi koromtól foglalkoztatott az a csodálatos és misztikus szerkezet, amit a felnőttek profán módon csak autónak neveztek. Egy, a családunkban keringő legenda szerint az utcán elhaladó autókat a hangjukról tudtam azonosítani, na persze akkoriban még jóval szerényebb volt a szortiment. A pályaválasztásnál szóba sem jöhetett más, csakis az autószerelés, így kerültem az Ihász Dániel Közlekedésgépészeti Szakközépiskola és Gimnázium tanulói közé. Ezt, az azóta már megszűntetett intézményt, a mára már szintén a múlt ködébe vesző Hungarocamion patronálta, így fordulhatott elő, hogy tanuló éveim alatt első sorban kamionokon és teherautókon keresztül szívtam magamba az eredményes érettségihez elegendő, de annál semmivel sem több tudást. Gyorsán hozzáteszem, hogy a Balkán utcai telephely, ahol ez a hatalmas próbatétel zajlott, mostanra egy modern lakóparknak ad otthont. A középiskola után hazafias kötelességemnek eleget téve, elszántan védtem hazámat egy olyan laktanyában, ami igen, jól sejted a folytatást, már nem áll, mert egy buszpályaudvarnak adta át a helyét. A lényeg, hogy a szakmai pályafutásom 1999-ben kezdődött és tart azóta is rendületlenül. Ez alatt az idő alatt lényegében mindent csináltam, amit egy márkakereskedés és szerviz berkein belül lehet, csupán a gépkocsi értékesítés maradt ki az életemből. Időközben régi vágyam vált valóra azzal, hogy a  driften keresztül belekóstolhattam az autósport világába, ahol máig tartó, csodálatos barátságokkal és élményekkel váltam gazdagabbá. Már ez sem lenne kevés, de az élettől újabb fantasztikus ajándékot kaptam, két barát és egy veterán BMW restaurlásának formájában. Egy szó, mint száz, annyi élmény és gondolat van már bennem az autóval, autózással kapcsolatban, hogy arra gondoltam, megosztom mindazokkal, akik fogékonyak a téma ilyetén megközelítése iránt.

Az írói nevemet - Cavallino - a Ferrari iránti szerelem és tisztelet szülte. Az ágaskodó lovacska - olaszul cavallino rampante -, amely minden egyes maranellói csodán ott díszeleg, és persze az én autómon is, nekem is irányt mutat és emlékeztet a tradíció fontosságára.

...de rólam ennyi bőven sok, gyerünk az oldal érdemi részére!