TUCAT-PRESZTIZS, AVAGY A BIRODALMI MÁRKÁK TÜNDÖKLÉSE ÉS BUKÁSA
Gyermekkoromban, az egyik legnagyobb ajándék, amelyet fiúgyermek kaphatott karácsonyra, a távirányítós autó volt. Szüleimnek hála, én is részesültem abban a szerencsében, hogy szenteste a fa alatt állt egy-egy ilyen csoda, arra várva, hogy jól meghajtsam a nappali szőnyegén. Nem akármilyen vasak voltak ezek. Az egyikhez tartozott egy jól fésült plasztik Jürgen, akit ki-be lehetett rakosgatni, a bőröndjeivel együtt. Édesapám, amikor együtt játszottunk, szinte vallásos áhítattal mondta, hogy ez nem akármilyen autó, ez egy BMW. A szavaiból azt tanultam meg, hogy ilyen csodaautója nem lehet akárkinek, mert ez drága, értékes, ezért sokat kell tanulni, sokat kell dolgozni, és persze az sem mindegy, hogy a kontinens mely részén születik valaki.
Teltek-múltak az évek, és már nem csak Derrick alatt csillogott a bajor paripa, de még mindig esemény számba ment, ha láttam egyet az utcán, főleg magyar rendszámmal. Aztán eljött a pillanat, és ülhettem egy E30-as hátsó ülésén, egészén Debrecenig és vissza. Csak arra emlékszem, hogy csendben suhant a táj, és szólt a zene, és még előztünk is többször. Néma csodálattal szívtam magamba, az addig még soha nem tapasztalt élményt. Felnőttként többször kacérkodtam a gondolattal, hogy tulajdonosa legyek egy bömbinek, de valahogy soha nem tudtam túljutni az észérvek és a logika emelte falon, ami a BMW és közém állt. Ma már azt gondolom, hogy talán jobb is így.
Persze nem mindenki gondolkodik hozzám hasonlóan. Elképesztő mennyiségben ömlik az országba a húszas éveit taposó, egykori presztízs autó. BMW-k, Mercedes-ek és AUDI-k virítanak, velük egykorú tulajdonosaikkal a lakótelepek és plázák parkolóiban. Az ifjú tulajok lelkesedése egyrészről érthető, hiszen a puszta tényeket figyelembe véve, máris feljutottak a csúcsra, ám korántsem hiszem, hogy tudják, mit vettek a nyakukba egy ilyen géppel. Nos, a tőlünk nyugatra lakók nem ostoba emberek. Pénzügyi-, gazdasági kultúrájuk évtizedekkel jár a miénk előtt, tehát amennyiben úgy döntenek, hogy egy jól megépített autót, mint amilyenek a fentebb említettek, ennyi idősen értékesítenek, akkor annak anyagi okai is vannak. Nem arra gondolok, hogy ne tudnák finanszírozni a gépkocsi fenntartását - amelyet nagyon más színvonalon végeznek, mint itthon - hanem arra, hogy éppenséggel nem akarják ezt a költséget a továbbiakban vállalni.
A magyar fiatalok fejében ez a gondolat meg sem fordul, pedig már a vásárlás pillanatában sem hibátlanok az álom-vasak. Egy kis rozsda a küszöbön és a sárvédő íveken, egy kicsit kopog a futómű, matt a fényszóró, és ez-az nem működik, de a vágy és az autó nyújtotta érzés mindenért kárpótol. Valóra váltani és birtokolni a szüleink álmát, elcsípni a kortársak irigy pillantásait, a szőke sulis lányok mosolyát, mind-mind olyan élmény, amiért megéri.
Megéri? Biztos, hogy megéri? A vaskos fogyasztás, az állandó alkatrészvásárlás és szervizlátogatás, a sorban kapituláló extrák és biztonsági felszerelések miatti idegeskedés, tényleg megéri? Az autóra szánt összeg gyorsan elfogy, karbantartásra és biztosításra már csak erőn felül jut, javításra pedig nincs és nem is volt keret. Ennyi, vége, nincs tovább. Gyorstalpalón leküzdöttük egy év alatt a gazdálkodj okosan való élet verzióját. Óriási bukóval és egy rekesz elhallgatott hibával irány a használtpiac, mert kell ez még annak, akinek még az import verda is sok. Egyre gyorsuló tempóban halad az autó a nulla presztízs, nulla érték kategória felé. Mióta is tart ez az újra és újra lejátszódó folyamat? Túl rég óta.
Akár hiszed, akár nem, ennek a történetnek is megvan a maga pozitívuma. Pár éven belül, annyi ilyen autó lesz, hogy még annak az egy-egy „doktorvágennek” sem lesz ára, amelyikkel tényleg érdemes foglalkozni. Persze nem napi használatról van szó, hanem hétvégi túrákról, találkozókról, csavargásokról, amikor észre sem veszed a fogyasztást, csak falod az utat, hallgatod a hat henger komponálta szimfóniát, és elég a tudat, hogy lehetnél első is a lámpánál. Hazaérsz, lemosod, megsimogatod, suttogsz neki valamit a következő alkalomról és lekapcsolod a garázsban a lámpát.
Addig pedig, ha kérhetem, hozzatok minél több vasat, hogy legyen miből válogatnom!
Cavallino
2015.04.25.