A VARÁZSLATOS HUNGARORING
Az elmúlt években felfedeztem magamnak a Hungaroringet. Az első látogatásomra felnőtt fejjel akkor került sor, amikor a WTCC mezőnye először jött el Magyarországra, még 2011-ben. Emlékszem, hogy amikor a tribünökhöz sétáltam, és meghallottam a célegyenes végén durrogva visszaváltogató Maserati-k hangját, könnybe lábadt a szemem a meghatottságtól. Valami mélyen rejtőzködő érzelem tört utat magának a lelkemből a tudatom felé. Azt éreztem, hogy otthon vagyok, hogy hazajöttem. Az persze jó kérdés, hogy az ember fia mikor és mennyi helyen érzi ezt, de azt gondolom, hogy tudod, miről beszélek.
Szívtam magamba a hangokat, a szagokat, a képeket, és még napokig meséltem gyermeki lelkesedéssel a környezetemnek az élményeimről. Azóta az összes nagy európai-, és világsorozat rendezvényén kint jártam, de láttam már gyorsulást és driftet is a mogyoródi aszfaltcsíkon. Bebarangoltam a boxutcát, a paddockot, készítettem sok-sok fényképet és videót, gyűjtöttem a relikviákat.
Van élményanyag gazdagon, de még most is jólesően megborzongok, ha a főbejáratot meglátom. Varázslatos hely, számomra minden képen az.
