A görög-kaland I.rész Budapest-Thessaloniki
A meghívás immár egy évtizede várta, hogy éljek vele, de egészen mostanáig, valahogy mindig sikerült alapos indokot találnom arra, miért nem vágok neki az útnak. Idén azonban nem volt kellően kreatív a kifogásgyár, így indulhatott az országokon és kilométerek ezrein átívelő kaland.
Egy ilyen hosszú út megtervezéskor két fő szempont vezérelt, a biztonság és a kényelem, ezért úgy döntöttünk, hogy két nap alatt teljesítjük az ezerötszáz kilométer hosszú távot. Az oda-útnak öten vágtunk neki, két autóval, és az első napi végcél Thessaloniki volt. A napsütötte Soroksártól éppen ezer kilométer távolságban épült kikötőváros Görögország északi kapuja, igazi mediterrán forgataggal, éjszakai élettel, teljesen sajátos közlekedési kultúrával és minősíthetetlen utakkal, de ne szaladjunk ennyire előre, mert addig még történt egy és más.
Az M5-ös magyar szakaszán gyorsan és eseménytelenül túl lettünk, így hamar elérkezett az uniós állampolgárok számára szinte ismeretlen határ. A magyar-szerb határ egyben az Európai Unió határa is, így innentől kezdve valóban ismeretlen és kiszámíthatatlan terep következett. Szerbia, autóból nézve két féle arcát mutatja, Belgrádig teljesen hasonló, mint Magyarország, sík mezőgazdasági területekkel. A fővárost elhagyva változatosabb a táj, hegyek-völgyek, apró falvak követik egymást, a nyugati értelemben vett autópályáktól teljesen eltérő viszonyokkal. Sok helyen építik, vagy éppen felújítják a sztrádát, és leterelnek a normál országútra, ahol bármi megtörténhet, bármikor. Ezúton megerősítem, hogy a balkáni sofőrök legendája él és virágzik a való életben. A ki- és besorolásoknál, sávváltásoknál, előzéseknél abszolút figyelmen kívül hagyják a sebességkülönbséget, úgy vágódnak be eléd nyugdíjas csiga tempóban, ezt értsd úgy, hogy autópályán negyvennel, hogy azt sem mindig tudod, merre menekülj a szituációból. De jött szembe kétszer egy sávos úton Zastava, amelyben az idős házaspár egy, még náluk is idősebb teherautót próbált leküzdeni, hallatlan lelki nyugalommal kényszerítve a padkára a szembe jövő kocsisort. A legszebb talán mégis az volt, amikor az autópályán, a mellettünk haladó autó tetejéről elrepült egy heverő, keretestül, matracostul, mindenestül. Sebaj, megúsztuk. Az autópark életkora és műszaki állapota erősen kétarcú, mert a legújabb autócsodák éppúgy előfordulnak, mint a több generációt kiszolgált, ütött-kopott vasak. Az utazás monotonitását az autópálya díjfizető kapui törik meg. Az út menti pihenőhelyek semmilyen mércével nem nevezhetőek európainak, a toalettek a hölgyek számára teljesen, az urak számára erős idegrendszer híján használhatatlanok. Inkább a zöldmezős beruházást javaslom. Az üzemanyag árban a magyar színvonalat képviseli, minőségben sem találtunk kifogást.
A macedón határhoz közeledve kimondottan élvezetessé vált a vezetés. Gyerekkorom szimulátorait idézte a táj és az út is. Hegygerincen kígyóztunk, a csúcsok az égig értek, a völgyek mélyén pedig vadvizű folyók kanyarogtak, egy James Bond filmben sincsen szebb háttér. Macedónia már az észak-görög tájakat idézi, fás-bokros lankáival. Az időjárással szerencsénk volt az első nap folyamán, mert az út nagy részét felhős időben tettük meg, így nem kellett megküzdenünk a hőséggel. Szerbiában özönvíz-szerű esőbe keveredtünk, felidézve bennünk az egy évvel korábbi vadvízi evezés emlékét, csak itt most az autópályán hömpölygött a víz, és csónak helyett autóban ültünk. A kétóránkénti sofőrváltások, határátkelések, fizető kapuk, és persze a fent említett kalandok miatt, az út ugyan nagyon hosszú volt, mintegy tizenhárom óra, ám mégsem unalmas.
Este hétre értünk Thessaloniki-be, ahol elfoglaltuk a szállásunkat, egy a központban elhelyezkedő diákszálláson. Meleg víz már nem jutott, így csak egy rövid mosdásra futotta, és a sok ülés után máris egy kiadós séta következett a kikötőben és a környező kis utcákban. Jó hangulatban, de hulla fáradtan tértünk nyugovóra, zajos átmeneti hajlékunkon.
Ennyi az első nap krónikája, a következő részben végiggurulunk a Peloponnészoszi-félszigeten és megérkezünk Athénba. Remélem, velünk tartasz!
